You have goat to be kidding

            Kedves Mindenki!

Végre kiakartam javítani az elütéseket az előző bejegyzéseimben (nem kéne mindig éjjel írni fél álomban) és ezért módosítanom kellett őket erre megjelent facebookon hogy írtam egy új bejegyzést pedig nem is de ha már megjelent írok egyet ...

Igazából ott hagytam abba hogy a Bewilligung-om(engedélyem) elkészülésére azt mondták a migráció ügyi hivatalban hogy 6-8 hét (13.-tól mert akkor jutottak el hozzájuk a papírjaim és mert ez Basel Land nem Stadt és több a lakos, nagyobb a terület.).Szerencsére mindenkinek igaza volta aki azt mondta, hogy a svájciak szeretnek túlozni és inkább több időt mondanak mint amennyi ideig tartani fog a várakozás mint fordítva.

Ugyanis múlt hét pénteken kaptam egy levelet, nem is fogtam fel, hogy ez már a végleges engedélyem is egy meghívó is jött egy ilyen " üdvözlő beszélgetésre" ahol a leírás szerint elmondják majd, hogy mit szabad s mit nem és mik a jogaim meg kötelességeim...De a lényeg, hogy ebben a levélben volt 3db Bewilligung-s másolat is, az eredetit meg hétfőn 1kor kapom kézhez Frankendorf-ban a migráció ügyi hivatalban, ha minden igaz.

(Még azt is írják nyári szünet van a hivatalban és ezért 3at csöngessek majd, ha oda értem és abból tudják, hogy én vagyok. Szerintem ez elég vicces azért de el nem tudom képzelni, hogy Magyarországon a nyári szünet alatt fogadjanak egy hivatalban bár azt sem tudom van-e nyári szünet).

A lényeg, hogy 6-8 hét helyett kb... 3 hét alatt meg lesz, ha igaz. Ezzel a papírral (no meg a bankszámlával meg munkaszerződéssel) így már végre tudok pályázni lakásokra is. Remélhetőleg még idejében, hogy augusztus 1.-től sikerüljön is egyet kivenni... Van egy itt Reinachban egy toronyházban. Maga a lakás felújított szép és ez a környék is tetszik és jó lenne ezt megkapni de nem tudom mennyi esélyünk van telefonon nem voltak valami kedvesek sőt inkább undokok voltak. Állítólag azért mert itt is nagyobb a kereslet, mint a kínálat így hát megtehetik. Az egyetlen időpont mikor meglehetne nézni kedden napközben van úgyhogy arra biztosan nem tudok elmenni mivel dolgozom. De kívülről elmentünk megnézni tesómmal meg a fotók alapján belülről is rendben van majd meglátjuk. Ha pályázol és elnyered és mégsem bérled ki végül akkor több helyen büntetést kel fizetni (kb... 100 frankot) de erre kicsi az esély.

Most kértem egy ilyen igazolást is 20 frankért vagy mennyiért, hogy nincs közüzemi tartozásom mert itt ilyeneket is kell mellékelni, ha pályázol egy lakásra. (A jó hír, hogy ezt is lehetett online intézni). De tényleg mindenre rákérdeznek az ingatlanosok amire amúgy nem illik (születési dátum, állampolgárság, havi jövedelem, munkakör, munkáltató, előző bérbeadó háziállat, családi állapot, gyerekek száma...). Több helyen írják, hogy ami többe kerül, mint a havi nettó jövedelmed harmada azt nem adják ki. Szóval Budapesten, ha ilyen szabályok lennének elég kevesen engedhetnék meg maguknak az albérletet. Mondjuk itt is vannak másopciók nagyon közel van Franciaország meg Németország ott azért könnyebb lakást kivenni, mert, hogy EU tagok és van olyan svájci vízum, amivel lehet úgy itt dolgozni, hogy ott élsz csak hát akkor az adott országban kell adózni is és Németországban sokkal több adót kell fizetni mint Svájcban Franciaországban elvileg nem sokkal. Szóval most kiszámoltam, hogy lássam az arányokat ilyen online kalkulátorokkal kb. átlagos 4000 eurós bruttóval Németország kb... 2 700 euró a nettó, Franciaország kb. 2950 euró a nettó Svájcban kb. 3200 eurónyi frankot kapsz készhez (persze Svájcban még erre rájön az egészség biztosítás, amit magadnak kell kötni és más-más az adó és az albérlet is kantonomként meg azt hallottam, hogy pl., aki házas és van gyereke annak Franciaországban is sokkal kevesebb adót kell fizetnie de Svájcban is számít, meg Németországban is. De mindenek van előnye meg hátránya is mert az albérletek meg jóval olcsóbbak tényleg mindkét szomszédos országban (kb. fele annyiba kerülnek, mint Svájcban) és talán nem is olyan nehéz hozzájuk jutni...de nyilván ez meg még több bürokratikus ügyintézéssel és utána járással jár. Remélem találunk lakást hamarosan, ha nem akkor még elgondolkodom a többi lehetőségen...

Más téma: a titoktartási szerződésem maximális betartása mellett el kell mesélnem egy munkahelyi sztorit, ami velem történt. Ahogyan azt a múltkor írtam átkerültem egy másik csapatba ismét új kollégáim lettek itt is kedves az emberek nagy része (kicsire meg nem adunk illetve így 35 évesen már időszerű lenne elengedni a kényszert hogy mindenkinek kedvelnie kell mert különben biztos velem van a baj és rosszul kell magam érezni ) azért eleinte elég szomorú voltam, hogy épp hogy betanultam valamibe és kicsit megismertem az embereket (és tényleg tök jó fejek voltak meg viccesek) és máris kezdhetem újra az egészet de hát c ‘est la vie ..legalább van munkám továbbra is és megtudok élni a fizumból jobban mint otthon ezért nagyon hálás vagyok és ez a lényeg. Nyilván soha semmi sem lehet tökéletes de azért hiányoznak néha a budapesti ITSH-s közös sírva röhögéses team ebédeléseink itt valahogy nem nagyon esznek együtt az emberek vagy legfeljebb ilyen 1-2en de nincs az a csapatos kajálás, sem nem közös kávé szünet-cigizni mondjuk szoktak menni együtt de mivel én meg nem így erről annyira nincs sok infóm. Na de azért kezdtem el ezt mondani, hogy (szinte) mindenki örül valamennyire a honfitársainak, pláne az ismerős arcoknak, ha munka során is találkozunk mert végre beszélhetsz az anya nyelveden...stb. Ezért múltkor mikor megláttam az egyik irodában egy nőt akit az immáron megint csak volt kollégám magyar feleségének véltem megörültem neki és mosolyogva oda mentem ő meg vissza mosolygott és aztán bemutattam őt mint Alberto (a volt kolléga) feleségét a másik kollégának, angolul beszéltünk és kicsit olyan amerikai kiejtése volt a nőnek de mivel a kolléga akivel voltam nem magyar ezen nem lepődtem meg és kezet fogtunk aztán megkérdezte tehet e még valamit értünk aztán tovább mentünk. De szerencsétlenségemre aznap még egyszer vissza kellett mennem egy másik kollégával ugyanabba az épületbe és ezúttal ugyanez a hölgy (akiről én azt hittem, hogy magyar és futólag ismerjük egymást) volt a kontakt személy én megint megörültem neki és mondtam, hogy milyen vicces, hogy újra találkozunk, majd a 2. kollégámnak is mondtam, hogy ő Alberto felesége és még meg is kérdeztem, hogy nem e ismerik egymást. A nő meg csak mosolygott kedvesen bólogatott (magában nyilván azt gondolta, hogy egy bolonddal van dolga) elköszönéskor még mondtam neki magyarul, hogy üdvözlöm a férjét mire fura mód angolul válaszolta, hogy yeah-yeah yeah meg megsimogatta a vállam olyan együtt érzően. Aztán a kolléga, akivel voltam, miután elment a nő elmondta, hogy amúgy nem ő volt az, akinek hittem hanem egy (talán) török nő volt talán én meg nem tudtam, hogy most akkor sírjak vagy nevessek hogy vajon mit gondolhatott rólam ez a nő és vajon miért nem mondta meg legalább másodszor hogy még életében nem látott és nem Alberto felesége és nem is magyar...De utólag legalább röhögtem magamon hihetetlen hogy ilyen jó az arc memóriám :-D sem. Mondjuk lehet az a 4 sör is hozzájárult a romláshoz, amit aznap este ittam mikor találkoztam Alberto igazi feleségével. Ezt leszámítva sem volt egy könnyű hét a múlt hét nekem, most ez az új feladatkör fizikailag kicsit nehezebb ugyanis itt most monitorokat is kell kivinni és amúgy nagyon örültem hogy a sok-sok éven át irodában egy helyben ülés után hogy végre ide oda szaladgálhatok és kb.. minden nap megteszek 10.000 lépést legalább és úgy is fogytam, hogy nem is fogyókúráztam meg minden este Daniékkal később vacsoráztam, mint szoktam (mondjuk amúgy egészségesebbeket főznek mint amiket szoktam). Meg szerencsére egyáltalán nem vagyok királylány típus de eddig nem tudtam hogy egy idétlen kocsit is kell magammal cibálni ami mindenhol fennakad, lelassít tisztára instabil ronda, hangos  és egyáltalán nem menő és legfőképpen nem praktikus és valószínűleg emiatt néznek sokan furán rám hogy nő létemre ez a munkám hogy egy kocsit húzok magam után...és lehet ezért beszélnek velem néha a héten megismert svájciak közül mintha fogyatékos lennék (vagy túl érzékeny vagyok mondjuk ez is biztos és próbálok ezen változtatni ). De mindegy végül is, nem csak ennyi lesz a munka köröm szerencsére (csak mást meg még nem tudtak rám bízni mer ahhoz meg még nem értek) de bele kell tanulni mindenbe és jó lesz ez és igyekszem jól csinálni csak most először éreztem magam elveszve és nagyon-nagyon egyedül ebben a nagy campus labirintusban ahol minden épület kicsit máshogy működik és másképp logikátlan a számozása az emeleteknek. Jó lenne ha már itt lenne Ádám mert ez a távkapcsolat dolog egyikünknek sem az igazi...és tudom, hogy nekem még jobb mert új helyen vagyok, és itt van nekem Dani meg Lilla meg Áron és családi körben lehetek és hétvégén  is csinálunk együtt programokat Ádám meg teljesen egyedül van a régi közös otthonunkban Csak jó lenne ha már ha utazhatnánk itt 2-esben a környező országokba meg biciklizhetnénk meg ha nem csak viberen tudnánk beszélgetni hanem élőben és könnyebb lenne ha nem egyedül kéne intéznem mindent ... De hát ami nem öl meg az erősít szokták mondani és amúgy honn vágyam az még egyáltalán nincs és tudom, hogy csomó dologban nagyon szerencsés vagyok, hogy összejött és itt lehetek. Sok minden le nyűgőz ebben az országban például, hogy a cégnek saját bicikli parkja van és minden részlegnek van céges bringája. Vagy a posta, hogy nem csak úgy kihozzák a csomagot és bedobják hogy mikor menj érte hanem van egy online applikáció és kérheted hogy máskor kézbesítsék (nyilván plusz pénzért) de te magad adhatsz meg dátumokat vagy átvetheted csomagponton is pl. Meg hogy mindenki beszél legalább 2-3 nyelvet és tök természetes nekik a német, a svájci az angol, a francia, az olasz… és a gyerekek is ebbe nőnek bele. Meg hát ez a Rajnában úszkálás is tetszik- ezt Lilla mesélte- hogy vannak ezek az úszó zsákok amik így maguktól felfújódnak és akkor azokba .a rakják a személyes dolgaikat a város lakók  és azzal együtt bemennek a Rajnába aztán pár utcával lejjebb meg kijönnek szerintem tök jó találmány https://www.wickelfisch.ch/ és bár imádom a Dunát de mennyire elképzelhetetlen hogy Budapesten valaki a Dunában úszon.. Itt meg jó hogy tényleg annyira tiszta a víz (a sok gyógyszergyártó cég ellenére is) hogy lehet benne úszni (komolyabb egészség károsodás nélkül) . Meg ma voltunk a természettudományi múzeumban : https://www.nmbs.ch/home

 Baselban Lillával és Áronnal és az is nagyon tetszett , van benne egy élő méhkas , hangyák meg termeszek ilyen plexi csövekben szaladgálnak és csomó helyen vannak olyan kiállítási tárgyak amiket meg lehet fogni meg ilyen játékok amik által többet lehet megtudni az állatokról meg vannak preparált állatok amik épp ugranak, repülnek, úsznak (nem csak üveges tekintettel állnak egy helyben ahogy szoktak a múzeumokban a preparált állatok )  és van  egy pár elő ember fej meg koponya amelyek közül mindenki megtalálhatja a saját hasonmását :-D nekem már sikerült.