https://www.youtube.com/watch?v=onWf4_yl-pY
Kedves Ismerőseim! Már jó régen nem írtam . Olyan hihetetlenül gyorsan telik az idő már majdnem 6 hónapja, hogy felszálltam Ferihegyen a Wizz Air csodálatos járatára magam mögött hagyva Budapestet és az addigi életemet és azóta voltam sokat Németországban átutazóban Franciaországban és most karácsonykor Magyarországig is sikerült eljutnom. Egy mozgalmas év volt januárban még nem sejtettük hogy ki fogunk költözni ide Baselbe és el is kezdtük felújítani a kis szobát a budapesti lakásban. Utólag mindig megfogadjuk hogy soha többé nem állunk neki mi magunk a csiszatolásnak , glettelésnek, festésnek, csak aztán mégis sokkal olcsóbb,cserébe viszont nem olyan szép mondjuk ez most egész jó lett, hála Ádámnak és a kedves testvérének. Nem úgy mint a másik szobában ahol azt gondoltuk ha elég réteg festéket kenünk a kiálló maradék ragasztó foltokra eltűnnek hát nem tűntek el....azóta az a pöttyös plafon szoba. Na de visszatérve a januárra, nagyon sok por letüdőzése és rengeteg dolog kidobása meg ikeás bútor összeszerelés árán végül tényleg jó lett a szoba. Meg Ádám vett menő képeket is. Amiért még izgultunk hogy Juciéknál megszülessenek az ikrek és szerencsére az 1. hóval megérkeztek ök is és minden rendben volt velük. Aztán márciusban voltunk itt Svájcban tesómékat költöztettük Muttenzből Reinachba de még akkor sem tudtuk, hogy nemsokára mi jövünk. Tavasszal sokat bicikliztünk miután Ádám végrevett magának egy rendes biciklit én meg megörököltem a lipcsei nagymamám városi biciklijét amivel kicsit nehezebben ment a hegynek felfelé de azért jó volt. Főleg hétköznapokon munka után amikor szinte miénk volt az egész erdő. Áprilisban Ádám családjával voltunk Tokajban és vezethettem a tesójának a Mercijét ami nagy élmény volt mindenkinek főleg hogy szerencsésen túlélték. Meg voltunk az én szüleimmel és a kutyával körbesétálni a tatai tavat ,jók voltak ezek a tavaszi séták nyári időben most mit nem adnék egy napsütötte délután ért... Idén tavasszal még voltunk egy nagyon emlékezetes és jól sikerült esküvőn Verőcén a Lósi Majorban, Emese és Norbi lagziján a természet lágy ölén, lovakkal, kecskékkel meg komondorral aki szerencsére nem volt vak,az év bulija volt szerintem. Aztán valamikor még februárban láttam linkedinen egy álláshirdetést hogy Baselbe keresnek IT Supportereket és elküldtem rá az önéletrajzomat,csak úgy majd vissza írtak pár nap múlva hogy már nem aktuális a hirdetés és már el is felejtettem . Amikor egyszer csak újra kerestek hogy lenne egy pozi és érdekelne e és aztán emlékszem kisétáltam a tüskecsarnok tetejére az Infoparkból és legalább fél óráig biztosan beszéltünk a hr-essel németül én elmondtam részletesen az akkori munkakörömet mint order manager majd mondta hogy,ez nem annyira releváns hanem inkább az előző évek amikor helpdesken dolgoztam a hp-nál. Nagyon korrekt volt mert mindent elmondott , arra is kitért hogy fel kell készülni, hogy attól hogy engem felvesznek nem biztos hogy Ádám is hamar fog találni munkát, meg hogy a lakás keresés nehéz lesz eleinte, persze akkor még mindez nagyon távolinak tűnt Csak arra voltam kíváncsi hogy lesznek-e tréningek a munkakörbe való betanuláshoz (azt mondta lesznek), meg hogy kell e hétvégén vagy éjszaka is dolgozni és (azt mondta nem kell). Aztán ebben maradtunk hogy majd még jelentkeznek. Mi pedig egy ideig gyűjtögetjük Ádámmal a pro és kontra érveket, mivel neki inkább az angolja erősebb mint a német és azért Budapesten is keresett és piacképesebb a szakmája nem volt könnyű döntés. Szerencsére testvéremék is győzködtek hogy ne féljünk mert nekik is jó itt meg veszíteni valónk annyira sok nem volt. Aztán még volt egy skype interjú a későbbi főnökömmel és májusban voltam interjún illetve próba napon itt Baselben a Novartis-nál. Mindenki nagyon kedves,segítőkész és korrekt volt a munka is tetszett úgy éreztem hogy ez menne is és a fizetés meg hát a hazaihoz képest tényleg álmaim fizetése. Aztán még volt egy kis izgalom mert miután megkaptam a várva várt hívást hogy akkor felvennének és felmondtam az ITSH-nál jó sokáig kellett várni a munkaszerződésre és már azt hittem meggondolták magukat. Mondjuk mint később megtudtam a cégen belüli átszervezések miatt akkoriban derült ki hogy november végén megszűnik a csapat ahova eredetileg felvettek, de szerencsére a cég aki átvette a korábbi munkaadóm munkáját nagyrészt az embereket is átvette, vagy aki nem ide került annak kerestek másik munkát de senkit sem küldtek el. De visszatérve a kiköltözés előtti hetekre igyekeztem mindenkivel találkozni és amúgy nagyon jó volt hogy mindenki szakított rám időt és tényleg szuper barátaim és volt kollégáim vannak akik elhalmoztak mindenféle búcsú ajándékkal és éreztették hogy hiányozni fogok és ez nagyon jól esett és az utolsó napon mikor még a volt német kollégám telefonon elénekelte a time to say good bye-t meg szerveztek nekem búcsú bulit meg sok embert megszerettem és tényleg szomorúan jöttem el. Úgy látszik amúgy ez a karmám hogy mikor búcsúzkodni kell mindig nehezen megy bármennyire is elegem volt sokszor az adott munkából, a kollégáimmal valahogy mindig szerencsém volt és mindenhol találtam olyan embereket akik a barátaim lettek vagy akiket örülök hogy megismerhettem. Viszont mivel pénteken még dolgoztam Budapesten a még félig kész de amúgy hiper szuper ,tetőteraszos, belső kertes, motivációs idézetes falu és 15 fokra állított klímás Mill Parkban , hétfőn meg már kezdtem az új helyen Baselben nem nagyon volt időm gondolkodni meg intézni előre a dolgokat. Szerencsére tesóméknál volt egy szoba ahol lakhattam de minden más ügyintézés utána tudtam csak elkezdeni, a munkahelyen megértőek és elnézőek voltak, hogy minden hivatalos ügyintézés szinte csak munkaidőben és személyesen lehetséges. A lakáskereséssel meg ugyanez volt a helyzet, de erről már sokat írtam. Július 30.-án egy nappal a svájci állami ünnep előtt megszületett Hajzer Erik a 2. unokaöcsém és úgy volt hogy mire ő megszületik én elköltözöm de végül csak augusztus 17.-én költöztünk be az Austrasse.-be ekkor már Ádámmal együtt. Újabb bútor ide oda cipelés es ikeás vásárlások meg szerelések után nagyjából berendeztük a lakást végre. Szeptember sokat kirándultunk a környező hegyekben,felfedeztük hogy a bérlettel is lehet vonatozni a kantonon belül. Novemberben volt nálunk Máté aki meg Luxemburgba költözött akkor amikor mi Baselbe és lerollereztünk Reigoldswillből a hegyről.Sajnos a hegyről le rollerezés kívülről jobb mókának tűnik mert az út annyira rázós de azért vicces volt. Novemberben voltak itt Ádám barátai és nekem meg volt a volt csapattal a búcsú buli ahol mindenkinek sikerült kicsit többet inni a a kelleténél. Ezek után kevésbé esett jól másnap felmászni a Münsterbe a sok kis csiga lépcsős szűk folyosón de a látvány kárpótolt mindenért. Viszont onnantól a karácsonyi szabink kezdetéig egyáltalán nem ittunk alkoholt. Aztán jött a várva várt még sosem tapasztalt hosszúságú 3 hetes szabadság. Már eléggé vártam, hogy kicsit haza mehessek és találkozhassak mindenkivel újra. Hiányoztak már a barátok, a 2 és 4 lábú családtagok és még a helyek is ahol korábban naponta jártam… Jó volt otthon lenni kicsit és újra felelőtlen gyerek státuszban akire főznek, mosnak meg persze ahogy minden évben sajnos hízni megint a sok karácsonyi finomságtól, amit elénk raktak...Néha elkaptak ilyen szentimentális érzések de rájöttem, hogy az ember agya vagy legalábbis az enyém valahogy úgy működik, hogy csak a szépre emlékezem..és aztán a realitás, gyorsan kijózanít és rájövök, hogy hiába szép tájak,család, barátok mert közben az az érzés nincs meg hogy jól tudunk élni a fizetésből, hogy ha lassan is de tudunk gyarapodni, egy olyan lakásban élni ami rendezett és felújított és emellett ne a lakbérre vagy a hitel törlesztés kifizetésére kelljen fordítani a fizetés 80%át esetleg el is utazni valahova időről időre . Legalábbis nekem nem volt meg ez az érzés otthon . Ez az egyik dolog ami nagyon nem hiányzik a másik meg a minden napi politika és, hogy nincs olyan téma Magyarországon a paprikás krumplitól kezdve a náthán át a repülésig amibe valaki ne látná magyarázná bele a politikát és akkor már ha másnak más a véleménye akkor emiatt muszáj egymást utálni is és sértegetni érvelés helyett. Csak végletekben lehet gondolkodni a mi a jók ti a rosszak tengelyen... Pedig lehetne szakmai és nem ideológiai alapon vitázni meg észrevenni azt ami közös bennünk… És ha otthon vagyok ez rám is átragad, bele vonódok és nem tudok közömbös maradni, pedig olyan jó lenne már túl lépni ezen vagy mögé látni ... Nekem tetszik ez hogy itt Svájcban mindenről népszavazást tartanak még olyan témákról is hogy le lehessen e vágni a szarvasmarhák szarvát vagy nyitva tarthassanak-e tovább a boltok szombaton. De ezen kívül annyira nem érzem azt hogy mindenhol a politikai jönne szembe mint otthon. Szerintem jó lenne ha az ideológiai átitatottságat kicsit el lehetne felejteni és az emberek nem az alapján alkotnának véleményt hogy melyik politikus vagy újságíró éppen mit hazudik hanem mondjuk tényleg végig gondolnák, hogy az ő kis mikró életükre mi milyen hatással lesz illetve mik a hosszú távú hatásai valaminek. Mostanában a csapból is ez folyt hogy 10 évünk maradt tenni valamit azért hogy ne váljon az emberek számára lakhatatlan hellyé ez a bolygó ahol élünk. És mi van ha tényleg nem téved a világ összes nem Trump által finanszírozott klíma kutatója és mi meg csak pörgünk tovább ugyanúgy a kis mókus kerékben és közben szépen lassan észrevétlenül elpusztítunk magunk körül mindent. És amúgy még csak nem is szándékosan vagy tudatosan csak tudatlanságból… Mert nagyon nehéz amúgy megváltoztatni a szokásainkat. Viszont legalább a szelektív hulladék gyűjtés része itt tényleg működik, tájékoztatnak mindenkit, és a szemetes zsákon is fel van tüntetve hogy mi az amit bele dobhatsz és mit nem. Amit újra lehet hasznosítani azt rá van írva hogy ne dobd bele. És a szelektív hulladékgyűjtő környéke sem néz ki úgy mint otthon- senkinek sem jut eszébe lerakni a szelektív kuka mellé egy tévét mint a Thomán István utcában a parkolóban és nincs teli a konténerek környéke eldobált PET palackokkal meg zacskókkal, mert valaki miután teli volt a konténer inkább mellé öntötte...és ha járod a természetet sehol sincs kidobva az erdő szélére egy régi hűtő vagy gumi abroncs vagy egy levágott szamár pata csak hogy pár dolgot említsek ami így megmaradt bennem az otthoni élményekből… szóval ezek a dolgok sokkal jobban működnek itt az infrastruktúra tényleg az ügyintézés is még ha néha sokat kellett is várni mindenhol kedvesek és korrektek voltak. Persze nincs kolbászból a kerítés nem leszel egyik napról a másikra milliomos és nem várnak tárt karokkal minden külföldit itt sem, és nem mindenki örül neki hogy egyre több a külföldi,még a már itt élő magyarok sem mindig örülnek hogy egyre több a magyar , nyilván munkát találni sem olyan egyszerű mint otthon hiszen itt az hogy beszélek németül és vagy angolul nem előny hanem alap és az egyetlen amiért mégis felvesznek ha nem valakinek a rokona, ismerőse vagy boldog őse vagy valószínűleg
a tény hogy egy kelet európai munkavállaló boldog egy olyan fizetéssel is amiért egy svájci ugyanilyen szakmai tapasztalattal nem vállalná el az adott munkát. Mindenesetre hálás vagyok hogy itt lehetek tényleg gyönyörű ez az ország, hogy van munkám, és van lakásunk és hogy itt vannak tesómék és hogy nem vagyok teljesen egyedül és magamra utalva mint apukám anno mikor Németországban dolgozott amíg meg nem ismerte anyukámat. És még 2018-ban sem sikerült megfejtenem az élet értelmét és voltak olyan napok amikor tényleg nem voltam benne biztos hogy jó helyen vagyok-e és ez az egész egy jó döntés volt-e , de már csak a hegyek és környező erdők meg a Rajna part miatt is érdemes volt ide költözni és ha már az új évre fogadni kell valamit,akkor jó lenne 2019-ben kicsit környezet tudatosabban élni meg persze törekedni rá hogy a létezésünkkel, gondolatainkkal, szavainkkal, tetteinkkel pozitívan befolyásoljuk mások életét vagy legalább ne negatívan.
